10

Mikeynak beletelt egy kis időbe, mire megnyugodott annyira, hogy meg tudott állni a lábán, de aztán egy pillanatra sem tágított a bátyja mellől egész délután. Ezt persze senki sem rótta fel neki, még Gerard sem. Sőt, úgy tűnt, egyenesen hálás érte.

Vittoria ragaszkodott hozzá, hogy - tekintettel a körülményekre -, ingyen a rendelkezésükre bocsássa az egyik szobát, amit persze Gerard nem akart elfogadni – pontosabban nem ingyen. Végül némi szóváltás után megegyeztek abban, hogy nem mennek vissza a buszhoz, hanem mindannyian a benzinkúton töltik az éjszakát, így Vittoria nem szólhatott semmit a pénz ellen, és Gerard is teljes joggal foglalhatta el az ágyat.

Két szobát vettek ki, kétágyasat, egy-egy vendégággyal – nem akarták Briant egyedül hagyni éjszakára a busszal -, Gerard, Mikey és Ray foglalva el az egyiket, a többiek mellettük kaptak helyet. Takaros kis szobák voltak, mindegyiknek volt tetőablaka, a deszkapadló gondosan felsöpörve, minden ágy mellett tölgyfa éjjeliszekrény állt, tetején olvasólámpával, a plafonon lógó egyszerű csillárokban három-három égő égett, ami bőven elég volt hozzá, hogy megvilágítsa a teret. Frank meg is jegyezte magában, hogy pocsék egy horrorfilmet lehetne forgatni itt…

Mikey természetesen most sem mondott le az önjelölt személyi testőr szerepről, és nem volt hajlandó elmozdulni a szobájukból még akkor sem, amikor Gerard úgy, ahogy volt, ruhástul, kimerülten elterült a paplanon, és már aludt is. Mikey ettől mintha megnyugodott volna egy kissé. Hamarosan Vittoria is felbukkant, egy tálcán egyensúlyozva két jó erős kávét, és halkan letette az éjjeliszekrényre, aztán okos szemét Mikeyra függesztve halkan azt kérdezte.

- Jobban van?

- Igen. Köszönjük – felelte Mikey illedelmesen. Vittoria alig észrevehetően biccentett, és halkan kisurrant az ajtón, ahogy jött, de Mikey utána szólt.

- Vittoria!

- Igen?

- Én… Tényleg, köszönöm. Nem tudom, hogy... hogy mit szoktak ilyenkor, de… De ha maga nem…

A nő végre elmosolyodott, és ettől hirtelen mintha megint megszépült volna az arca.

- Szívesen, Mr.Way. De ha nem haragszik, azt nem mondom, hogy máskor is.

Mikey halványan rámosolygott.

- Nagyon köszönöm, tényleg, ha bármiben…

Vittoria óvatosan behúzta maga mögött az ajtót.

- Nem a hálája vezérelt, Mr. Way. - Mikey egészen meghökkent ezen.

- Pe-persze, azt gondolom…

- Úgy szól az írás, hogy szeresd felebarátod, ahogy magadat. Isten majd meghálálja nekem a jót is, rosszat is.

- Ó. Persze…

Vittoria megint rámosolygott, halványan, és ettől Mikey egyszeriben borzasztóan érezte magát, pedig semmi oka nem volt rá.

De hát az is elég idióta egy helyzet, ha egy vadidegennek, egy nőnek köszöngetheti az ember a testvére életét, nemhogy az még el is hárítja! Csend lett, csak Gerard egyenletes szuszogása hallatszott. Mikey nem bírta tovább, muszáj volt mondania valamit, egyszerűen muszáj!

- Honnan tudta?

Vittoria felrezzent.

- Megbocsát…?

- Honnan tudta, mit kell csinálni?

A nő arcán átsuhant a szomorúság árnyéka.

- Tudja, Malcolm beteges kisfiú volt. Asztmás. Gyakran kapott rohamokat, nagyon... száraz errefelé a levegő.

- Oh. Az… Szörnyű lehetett.

Vittoria szerényen megvonta a vállát.

- Idővel megszokja az ember. És Malcolm csodálatos fiú.

- Igen... Igen az.

Megint csend lett. Mikey kezdte rettenetesen kínosan érezni magát. Vittoria észrevehette, mert megint rámosolygott, szinte bocsánatkérően, és végleg kisurrant a szobából.

Mikey megsemmisülten bámult utána. Annyi mindent szeretett volna mondani neki, kérdezni, tenni érte valamit, ha mást nem, pénzt adni, látszik, hogy nem túl gazdagok... Azonnal elszégyellte magát. Mégis, mennyit adnál neki, Michael Way? Ötszáz dollárt? Ezret? Tízezret?...

Mennyit ér neked a bátyád élete?...

Elszorult a torka. Sohasem számolta még össze, mibe került nekik a kezelés, a gyógyszerek, de gyanította, hogy hétjegyű összegről van már szó, ami nem egyessel kezdődik... És mi az eredménye? Gerard majdnem megfullad! Pedig meggyógyult! Azt mondták, hogy meggyógyult…

Mi lett volna, ha nem megy úgy a zenekar? Mi lett volna, ha nem zenésznek állnak, hanem mondjuk… mondjuk egy irodában dolgoznának? Mondjuk, tegyük fel, hogy nem is keresnek rosszul... Akkor sem tudták volna kifizetni. Képtelenség! Hitelt meg a bankok sem adnak örökké… Mihez kezdtek volna akkor? Kitől kértek volna kölcsön? Franktől? Nem is ismernék… Vagy Raytől, vagy Mattől, vagy Bobtól, vagy kitől? Mikey pontosan tudta, hogy ha nincs a zenekar, akkor egyetlen olyan ismerőse sem lenne, aki képes lett volna finanszírozni az elmúlt négy évet. This band will save your life… És valóban, ha nincs a My Chemical Romance, Gerard rég halott lenne… A gondolattól megint könny szökött a szemébe, és egyszerűen muszáj volt közelebb csúsznia a bátyjához, hogy elérje a mellkasát, hogy érezze a szívverését. Úristen, ha hallgatnak az orvosokra, ha Gerard, vagy Frank engedett volna nekik, és abbahagyják a zenét… Úristen!

Kitartóan számolta magában a finom, lassú dobbanásokat, és egyszercsak azt vette észre, hogy némán peregnek a könnyei.