6. Csöndes, nyári este

A benzinkúton egyetlen egy tükör volt, a hátsó falhoz szögelt, vécének csúfolt kis fabódéban. Határozottan nem volt szép, vagy nagy tükör, és az igazat megvallva az alja repedt is volt. Poison viszont most hálát adott az égnek, hogy nem egy báli tükör előtt bámulja magát…

Pocsékul festett.

Eleve utálta magán a kantáros nadrágját meg a pólóját, mert úgy nézett ki, mint az olyan filmek statisztái, amik már kölyök korában is őskövületnek számítottak a filmtörténetben. Mint valami rakodómunkás, vagy költöztető egy ostoba vígjátékban… Csak ez egyformán rozsdabarna volt már a homoktól. De ez még a kisebbik baj volt.

A nagyobbik, hogy alig ismerte meg saját magát a tükörben. Az arca tele volt horzsolásokkal, sápadt volt és kétségbeesett. A szeme egész hatalmasnak tűnt, és sokkal sötétebbnek, mint ahogy emlékezett. Pedig három napja nézett utoljára tükörbe… A haja meg…

A hajáról ne is beszéljünk! Inkább fekete volt az már, mint barna; és nem hogy kócos, inkább egyetlen, hatalmas és izzadt kóc, ráadásul ha csak megmozdította, érezte, hogy pereg belőle a homok.

A Dokinak igaza volt.

Tényleg pocsékul nézett ki.

Poisonban az elmúlt néhány órában halványan gyökeret vert a gyanú, hogy Defyingnak alapvető tulajdonsága, hogy mindig igaza van. Hogy sohasem téved. Semmiben.

Talán a rendületlen nyugalma tette, az, hogy lehetetlen volt kibillenteni az egyensúlyából, talán valami más, de mégis, ha most hirtelen begurulna ide a vécébe, és azt mondaná, öt perc múlva tarka hópelyhek fognak hullani az égből, amik az Én Kicsi Pónimat fogják kánonban énekelni, Poison nem mert volna teljes meggyőződéssel meghalni a röhögéstől…

- Istenem, ölj meg… - dünnyögte szinte kétségbeesetten, és egy percig még rámeredt a tükörképére, gondosan ügyelve rá, hogy ne érjen a mosdókagylóhoz. Pedig nem is volt annyira koszos. Annyira…

A vécénél legalább is tisztább.

Amit nem lehetett lehúzni.

Reménytelenül megrázta a fejét, és mély sóhajjal kilépett az ajtón. Egész besötétedett már, és a sivatag a szokásosnál is jobban elnémult. Feljött a hold, és az egyre mélyülő sötétség felett tintakéken ragyogó égen kigyúltak a csillagok. Poion önkéntelenül is körbenézett. Kobra a mellkasa előtt összefont karral állt az ajtó mellett, a falnak dőlve, pont, ahol hagyta. (Poison ragaszkodott hozzá, hogy egyedül nézzen szembe a tükörrel, hogy ha hirtelen felindulásból esetleg meg akarná ölni magát, amit már akkor sem tartott túlságosan valószínűtlennek, ne legyen, aki megakadályozza benne.)

Kobra hamiskás mosollyal az arcán, vidáman nézett rá.

- Na? Elég meggyőző volt?

Naigen. Papagájviselet, vagy az a dzsuvás kantáros nadrág. Komoly dilemma. De mindent összevetve Poison még mindig nem volt teljesen biztos benne, hogy ez utóbbi a rosszabb…

- Az – dünnyögte kedvetlenül.

- Hehe. Na akkor gyere…

- Jó, de… Hé! Nem veszek ám föl akármit! – kiáltotta Poison tehetetlen mérgében.

- Hát hogyne Hercegnőm, hogyne… Önnek csak a legjobbat! – felelte Kobra.

És vigyorgott, mint az Édenben a Kígyó.

A baj a fürdéssel kezdődött. Poison mindig is imádott a zuhany alatt állni, olyankor valahogy minden a helyére került. Sokkal elviselhetőbbnek tűnt az élet. Az ember egész megkönnyebbül, ahogy a víz lemossa róla a napi mocskot. Főleg, ha két nap után először fürdik…

De hiába nyitotta ki a csapot, nem volt melegvíz. Kikiáltott hát az odakint várakozó öccsének, aki felvilágosította, hogy a Zónák területén réges-rég nincs rendes vízszolgáltatás se, nem hogy melegvíz. Inkább annak örüljön, hogy még nem ürült ki teljesen a tartalék víztartály is.

- Baszd meg, hideg vízben fürödjek?!

- Nem hideg az…

- Hadd tudjam már én, baszd meg!

- Negyven fok van árnyékban, és egész héten tűzi a nap azt a tartályt. Ennél melegebb vizet az Isten se tud neked csinálni.

Poison kezdte komolyan fontolóra venni, hogy mégiscsak jó megoldás lehet, ha megőrül, akkor legalább nem lesz furcsa, ha egyszer csak kitör rajta a hisztéria… Szitkozódva újra megnyitotta a csapot, és a zuhany alá állt.

Ilyen gyorsan még nem végzett fürdéssel. És ami azt illeti, ilyen dühös sem volt még egy zuhanyrózsára sem. Kedve lett volna darabokra törni. De végül megelégedett annyival, hogy a falba boxolt. A fenébe is…

Némi balettnak is beillő kínlódás után végre magára szenvedte a bakancsát (egészen biztos volt benne, hogy belehal, ha mezítláb kell a padlóra lépnie), aztán magára tekerte Kobra törölközőjét, úgy lépett ki az ajtón. A fiú ugyan a kezébe nyomott egy másik törölközőt, de Poison nem hitte el neki, hogy tiszta. Ha pedig már másvalaki után kell törölköznie, legalább a saját öccse legyen az, nem igaz? Remélhetőleg nem tetves…

- Megesküszöl, hogy a ruhák tiszták, ugye? – kérdezte baljós nyugalommal.

Kobra fáradtan nézett vissza rá.

- Ne csináld már…

- Esküszöl?

- Jó, esküszöm.

- Anyánk nevére?

- Na gyere inkább, mielőtt még leütlek…

Hátra mentek a benzinkút mögé. Poison meglepődve tapasztalta, hogy milyen nagy is ez az épület. Persze, csak annak a deszkatákolmánynak köszönhetően, de akkor is… Itt volt az a szoba, ahol reggel felébredt, itt volt a fürdő és a vécé, ezek szerint a raktár szintén, és sejtése szerint a hálószobák is. Mert hát valahol aludni is kell az embernek, nem igaz?... Igaza is lehetett, mert három ajtót hagytak maguk mögött, és csak az utolsó, negyedik előtt álltak meg. Zár nem volt rajta, csak egy régi heveder. Kobra meg is szenvedett vele, mire kinyitotta.

- Kicsit szorul – mondta, szinte mentegetőzve. Poison jobbnak látta, ha nem felel. Van itt egyáltalán valami, ami rendesen működik? Az ő agyán kívül. Bár az is az utolsókat rúgja…

Egy apró kis szobácskába léptek. Ablaka nem volt, a plafonról egyetlen égő lógott a levegőben, épp csak annyira magasan, hogy az embert ne verje fejbe. Kobra felkapcsolta, és Poison döbbenten nézett körbe.

A földtől a plafonig mindenütt polcok sorakoztak, rajtuk szépen összehajtogatva ruhák tömkelege.

- Ez… ez most komoly, Mikey?

- Hm?

- Úgy értem… honnan van ennyi ruhátok?

- Találtuk.

- De…

- Némelyik hullán egész tűrhető cuccok vannak, szóval ha kimosod a vért, meg kirázod a bogarakat, máris jók…

- Mi van?!

- Jó van, csak vicceltem! Persze, hogy nem vetkőztetjük el a hullákat. Nem vagyunk mi állatok! – felelte Kobra egy meggyőzőnek szánt mosoly kíséretében, és próbált nagyon nem gondolni rá, Ghoul miket mesélt neki, amikor ő volt hasonló helyzetben.

Nem kell Gerardnak mindenről tudni…

- Voltak páran, akiknek megvoltak a kapcsolataik, ők intézték a ruhákat, meg még egy csomó eszközt. Baggy Joe például most is bármit megszerez neked, amit csak kiejtesz a szádon. Csak győzd megfizetni.

Poison szemmel láthatólag nem volt meggyőzve. Kobra vidáman hátba vágta.

- Nyugi már! Az én cuccaim is innen vannak!

- Látszik…

- Mi?

- Semmi… - dünnyögte Poison kedvetlenül, és az öccse példáját követve nekilátott, hogy közelebbről is megszemlélje a polcokat. Nem győzte mereszteni a szemét.

- Ezek komolyan méret szerint vannak csoportosítva?

- Persze – felelte Kobra. – Különben évekig kereshetnéd őket.

- Nem semmi…

- Mondom, hogy nem vagyunk állatok. Na ezt vedd fel.

Poison oldalt pillantott a felé nyújtott, világoskék trapéznadrágra.

- De ez női gatya!

- Itt nincsenek is nők, Poison – felelte Kobra szokatlanul komolyan.

- Jó, azt gondoltam, de…

- Úgy értem tényleg.

Poison meghökkent egy pillanatra.

- Úgy érted…

- Úgy.

- Egyáltalán?...

- Egyáltalán nincsenek.

- De…

- De?

- Mióta?

- Durván négy éve.

- De… Az… - Kobra türelmesen megvárta, míg kinyögi a mondatot. – De hogy bírtok magatokkal?!

Kobra vállat vont.

- Néha nehéz, de azért meg lehet szokni.

- Megszokni?!

- Képzeld azt, hogy szerzetes vagy.

- Nem vagyok szerzetes!

- Hát… Mostantól az vagy – vigyorgott Kobra. – Na vedd fel.

Poison csöndben szörnyülködve magára húzta a nadrágot. Rendkívül idiótán érezte magát benne. Kobra szakértő szemekkel mérte végig.

- Tényleg nem a legjobb választás… - mondta végül nyugodtan. - Mégis inkább vedd le.

Poison megkönnyebbülten engedelmeskedett.

- Kobra.

- Hm?

- Tényleg soha, egy nő se… Szóval érted.

- Nem értem.

- Tényleg nem él itt egy nő se?

- Nem. Nagy ritkán előfordul, hogy felbukkan egy-egy, de a BL/I olyan hajtóvadászatot indít utánuk, hogy néhány hétnél tovább nem tudjuk megtartani őket. Amelyikük megéri az egy hónapot itt, az holtbiztos, hogy hivatásos kurva. Azok meg nem megbízhatóak.

- Szóval nincsenek Killjoy csajok…

- Azt nem mondtam, hogy nincsenek. Vannak, csak… Nem itt. Nem velünk. Néha átszökik egy-egy Arizonából, és megpihen néhány napra, talán egy hétig is, de tovább soha. Se Defying, se Ghoul nem tűrné meg őket. És ők is tudják, hogy csak bajt hoznak a fejünkre, úgyhogy többnyire maguktól állnak odébb.

- Arizonában nem üldözik őket?

- Mindenhol üldözik őket. De itt Kaliforniában nagyságrendekkel erősebb a BL/I. Közel van Los Angeles, tudod… De mivel államonként más-más osztaghoz tartoznak a Zónák is, mindenhol mások egy kicsit a szabályok. Ezért úgy őrzik a határokat, mintha csak más országba lépnél át.

- Akkor hogy jutnak át mégis?

- Mondom. Kaliforna a BL/I fellegvára. Ha valakivel nem bírnak, azt egyszerűen átkergetik a határon, Korse meg levadássza.

- Ki az a Korse?

- Egy… BL/I-s. Nem lényeg. Nesze. Inkább öltözz.

Kobra arcán valami meghatározhatatlan fájdalom égett a flegma közömbösség máza alatt, és Poison nem is tudta nem észrevenni ezt. De hallgatott. Magára húzta az újonnan a kezébe nyomott nadrágot. Piros volt, kék-fehér csíkkal az oldalán. Ocsmány… Még szerencse, hogy túl bő, és…

- Van itt valahol öv is.

- Ne, nem kell! Inkább… Keressünk mást, jó?

Kobra elvigyorodott, de végül nem tett megjegyzést.

- Nekem nyolc… ez?

- Próba szerencse… Kobra.

- Hm?

- Mi lesz a kurvákkal?

- Mi?

- Azt mondtad, amelyik nő megéri az egy hónapot a Zónákban, az kurva, és a BL/I-nek dolgozik.

- Nem azt mondtam, hogy nekik dolgoznak, csak azt, hogy nem megbízhatóak.

- Jó… Szóval, azokkal mi lesz?

- Ugyanaz, mint a BL/I-sekkel.

Poison döbbenten nézett rá.

- Komolyan?

- Komolyan. Na vedd már fel.

- És ha tévedtek? – kérdezte Poison, míg a nadrágot varázsolta magára. – Ha véletlenül mégsem csak egy lotyó az a nő?

- Nem nagyon szokott ez érdekelni. Nem kockáztathatunk.

Poison csak nagy nehézségek árán tudta felhúzni a cipzárt, így fel sem fogta azonnal a mondatot. Aztán felkapta a fejét. Még a keze is megállt.

- Mármint hogy… Úgy érted… te?...

- Általában az én feladatom elintézni őket.

- De miért?!

- Szeretnek a nők. Könnyen a…

- Miért csinálod ezt velük?!

Kobra döbbenten nézett a bátyja dühös arcába.

- Most mondom, hogy nem kockáztathatunk, és…

- Azok is emberek!

- Nem. Azok kenyérmorzsák a BL/I-nek, hogy hol találnak minket. – Poison nem jutott szóhoz a haragtól, így Kobra kihasználta az alkalmat, és gyorsan magyarázni kezdet.

- Nézd, mi is férfiak vagyunk. Ha egy ilyen lotyó bukkan fel a közelben, akkor előbb-utóbb valamelyikünk meglátogatja, és ezt a BL/I is tudja. Az lehet, hogy a nő nem is tud semmiről, de ha figyelik… - Kobra jelentőségteljesen elhallgatott egy pillanatra. – Nem kockáztathatunk, értsd meg. Én sem szeretem ezt csinálni, de muszáj. A lehetőséget mind megkapja, de amelyik nem megy el magától, azt muszáj máshogy eltüntetni.

Poison nem felelt, de arcán a halálos döbbenet keveredett a dühvel és a megvetéssel, úgyhogy Kobra jobbnak látta, ha nem feszíti tovább a húrt.

- Na mindegy. Ez a gatya szűk, itt egy…

- És ha nem is kurva? Ha csak áldozat? Ha csak úgy kidobták a kocsiból?

Kobra mélyet sóhajtott.

- Akkor is mennie kell. Semmi szükség rá, hogy a fél banda beleszeressen, aztán egymást gyilkoljuk a féltékenységtől.

Poison már remegett dühében, pedig jól tudta, hogy a fiúnak igaza van. Odakint sem valami jól tolerálták az ilyesmit a szervezeten belül. Igaz, ott legalább voltak civilek, akikkel flörtölhetett az ember. Nem volt cölibátusra kárhoztatva.

De ez akkor is agyrém!

- Ha ez megnyugtat, a legtöbb elsőre megérti, hogy nem látjuk szívesen, és elmennek.

- Hova?!

Kobra megvonta a vállát, de kerülte a bátyja tekintetét.

- Azt nem kérdezzük tőlük.

- Megmondom én! Egyenesen a BL/I karjaiba! Nem képzeled, hogy egy nő képes egyedül életben maradni a sivatagban?!

- Vagy ők, vagy mi.

- Mi van?!

Kobra olyan hirtelen fordult felé, hogy Poison megijedt tőle.

- Figyelj. Nézzük más oldalról a dolgot. Ha nem tűntek volna el azok a lányok, akkor valószínűleg már én sem lennék itt veled. Így is ragaszkodsz hozzájuk?

Poison szikrázó szemekkel mérte végig az öccsét, de ez túl kegyetlen kérdés volt, hogy válaszolhasson. Kobra elégedetten nézett vissza rá.

- Naugye. Valamit valamiért. Nem mi akarjuk így, hanem a BL/I.  És akiknek nagyobb az esélye, hogy érdemben fel tudja venni a harcot velük, az marad, különben mégtöbben halnak meg. Egyébként meg egy szavad nem lehet. Kapnak ételt és vizet, és elfurikázzuk őket a határig. Ők nem Killjoyok, úgyhogy még az is lehet, hogy eljutnak Los Angelesbe, vagy akárhová, és azóta is boldogan élnek. Na nesze. Ha ez a gatya se jó, akkor pucéran fogsz mászkálni.

Poison gyilkos pillantást vettet az öccsére, és durván kikapta a nadrágot a kezéből.

- De ez túl világos.

- És?

- Állandóan koszos lesz.

- Majd kimosod. Itt van hozzá egy póló.

- Kösz.

Egy percig csend volt, míg Poison magára szenvedte a ruhadarabokat.

- Egész jó – állapította meg Kobra, ahogy végignézett rajta.

- Naja… Ossian?

- Csak egy póló! Nem mindegy, mi van rajta?

- De…

- Már majdnem Killjoynak tűnsz.

- Mi a szar már az a Killjoy?

- Majd ha Ghoul hazaér elmondja…

- Nem fog hazajönni többet, Mikey – vágott közbe Poison keményen, mégis sajnálkozva. Kobra összerezzent. - Te is tudod.

- Nem ismered őt.

- De hallottam Steel Grint. És Defying szerint is hatalmas túlerő volt.

- Az még nem…

- Te is ezért nem mentél segíteni neki.

Kobra arca megfeszült az elszántságtól.

- Azért várd ki a végét.

Poison megadóan széttárta a karját.

- Én aztán ráérek!

Kobra megint nem nézett rá, csak elkezdte összehajtogatni a felpróbált nadrágokat.

- Kész vagy. Menj be Defyinghoz, hogy megint bekösse a sebed.

Furcsán idegen volt a hangja. Furcsán… nyugodt és kimért.

Poison azonnal megbánta, amit mondott. Hát… Lehet, hogy ez kicsit nyers volt?... De hát a fenébe is, igaz!

Különben is, mit eszik azon a kis… Eeeh! Mindegy.

- Bocs – mondta, tőle telhetően bűnbánó arccal. Kobra értetlenül nézett rá.

- He?

- Amit mondtam.

Kobra megeresztett egy mosolyt felé.

- Ugyan már. Inkább Defyingnak sírj, hogy csináljon valamit a karoddal. Teljesen leázott a kötés.

Poison halványan visszanevetett rá, aztán bólintott, és kilépett az ajtón. Egy pillanatra megtorpant a küszöbön, és felpillantott. Most már korom sötét volt. Egyetlen kósza felhő nem volt az égen, csak a telihold hatalmas, sárga tányérja, és a milliárdnyi apró, hunyorgó kis csillag… Poisont meglepte, milyen sok van belőlük. A városban sohasem látott ennyit. Egy percig még gyönyörködve bámulta az eget. Szebb volt, mint otthon. Legalább ebben az egy dologban jobb itt, mint ott…

Elszorult a torka. Hadhat. Albata… Kedvelte az öreget. Volt benne valami, ami Defyingra emlékeztette. Vagy fordítva?... Mindegy. A lényeg, hogy meg lehetett bízni benne. Ahogy a jelek szerint ebben a Defyingban is mindenki bízik. Utálatos egy ember, az igaz, de legalább tudja, mit csinál… Poison szemében ez nagy előny volt.

Sietős léptekkel megindult a benzinkút főbejárata felé, és egyenesen Defying szobájába ment. Hát ez már sose dugja ki innen az orrát?

Mivel ajtó nem volt, az ajtófélfán kopogott. Defying, aki a szokásos helyén ült, szemközt az ajtóval, nem vette a fáradtságot, hogy ránézzen.

- Nem kell kopogni, csak gyere – mondta, és csak akkor emelte fel a fejét, mikor Poison már egész mellé ért.

- Mikey… vagyis Kobra mondta, hogy… - kezdte, azzal a szent elhatározással, hogy most igazán illedelmes lesz az öreggel, ha már ennyiszer ellátja őt, de elakadt, mert Defying úgy mérte végig, mintha épp azt latolgatná, vágósúlyban van-e már?

- Megin’ leszedted, baszd meg?

- Fürödtem! – csattant fel Poison egy pillanat alatt megfeledkezve a fogadalmáról.

- Aha. Az más – felelte Defying vidáman. - Na gyere.

Poison sietve engedelmeskedett, és máris maga alá húzta a legközelebbi széket. Ha egészen őszinte akart lenni magával, egy kicsit örült is a sebesülésének. Szerette volna újra érezni azt az illatot. Fenyő. Mint amikor kicsi volt, és reggel ez az illat ébresztette. Persze, nem valami különleges élmény, emberek millióinak vannak hasonló emlékei, mégis… Fenyő.

Lehetett vagy nyolc éves. Átrohant Mikey szobájába, kiáltozva kirángatta az ágyból, kézen fogta, és mit sem törődve a szemét dörgölő kisfiú ellenkezésével, levonszolta magával a nappaliba. Ott állt a karácsonyfa, az ablak előtt, és alatta tele volt a szőnyeg csillogó, zizegő papírba csomagolt ajándékokkal… És mindenütt csak fenyőillat volt. Ő pedig olyan régen nem érezte már…

Arra eszmélt, hogy Defying egészen lebontotta már a félre csúszott és víztől csöpögő kötést a karjáról.

- Mennyi idő, míg meggyógyul?

- Nem fog meggyógyulni – felelte a Doki nyugodtan, míg valami rongy után kutatott az asztalon.

- Mi?!

- Ha egyszer kilyuggatnak, akkor ki vagy lyuggatva.

Poison egy pillanatig még szólni sem tudott a döbbenettől és a kétségbeeséstől.

- Egész életemben bekötött karral kell mászkálnom? – Defying megvonta a vállát.

- Úgyse’ soká élsz már.

- Mi?!

- Az ilyen piperkőcöket egykettőre levadásszák errefelé - felelte a Doki, és felkapott egy rózsaszín rongyot az egyik asztalról. - Na végre…

- Nem vagyok piperkőc!

- Akkor most befogod a szád.

- Mi?... ÁÁÁÁÁÁH!

Poison villámgyorsan kitépte magát Defying szorításából, de későn, mert addigra ki tudja, honnan, előkerült a barna üveg - a tartalma meg a karjára.

- Piperkőc – jelentette ki Defying, és már majdnem mosolygott. Majdnem.

- A piperkőcnek ehhez semmi köze! - csattant fel Poison. - Nem is ezt jelenti!

- Most ha szarzsáknak hívlak, akkor jobban érzed magad? – nézett fel Defying szinte érdeklődve. Poison szóra nyitotta a száját, de végül meggondolta magát.

- Helyes. Tartsd a karod.

Poison keményen összeszorította a száját. Kedve lett volna behúzni párat az öregnek, de hát egy, tolószékben ült, kettő, éppen az ő karját kötözte be…

- Minden seb begyógyítható – mondta végül. – Még a szívműtétek után is, vagy a…

Defying mintha egy fokkal hangosabban szívta volna be a levegőt.

- Biológiaórát akarsz tartani nekem?

- Nem, csak…

- Tizenöt évig voltam sebész a hadseregnél. Én mondom neked, ez nem gyógyul be.

- De…

- A sejtek elhaltak, a seb széle keményre égett, és kórház híján nem lehet összevarrni, mer’ nem éled túl. Vagy beletörődsz, hogy egy lyuk fog tátongani a karodon, vagy felkötöd magad.

Poison nyelt egyet.

- Értem.

- Valamennyit szűkülni fog, és nem fog fájni. Ha addig rendesen magadon tartod a kötést, és nem fertőződik el, akkor kutya bajod se lesz vele.

- Szuper.

- Helyes. Na ké…

Nem fejezhette be, mert ebben a pillanatban Kobra rontott be az ajtón.

- Egy fekete Pontiac!

- Hol?

Poison szinte ijedten nézett Defyingra. Most először nem volt olyan a hangja, mint egy lemerült játékmackóé. Áradt belőle a feszültség és az elszántság.

- Négy mérföldre innen északra, és erre tart. Steel Grin jelentette.

Defying hallgatott egy pillanatig.

- Flaggyt hozzák – mondta végül. Kobra azonnal lecsapott.

- Egy Patkánnyal? Patkánynak hívjuk a fekete Pontiacokat – tette hozzá gyorsan Poison értetlen arcába nézve.

- De miért?

- Mert csak a BL/I tisztjei járnak velük, és…

- Ne most! – csattant fel Defying. Kobra bocsánatkérően nézett rá.

- Oké… Megtettem, amit lehet. Harlowék már elvitték a Chryslert, de Steel Grinék maradnak. Csak Ferric elrejti a kocsit.

Defying bólintott.

- De kéne Poisonnak is valami fegyver – folytatta Kobra.

- Adj neki pisztolyt.

- Nem lőtt még.

- Most majd megtanul.

- Hé, van nekem saját pisztolyom! – vágott közbe Poison, aki egyre kevésbé tudta elviselni, hogy tökéletesen figyelmen kívül hagyják. A másik kettő egyszerre nézett rá.

- Hogyne. Hogy aztán rádszálljon az egész BL/I… – dünnyögte Defying már majdnem mérgesen, mire Kobra gyorsan magyarázni kezdett.

- Mi nem használunk golyós fegyvereket. Ha a saját pisztolyoddal lősz, a BL/I tudni fogja, hogy kintről jöttél, és könnyű préda vagy. Tényleg rádszállnának, és…

- Nem-vagyok-könnyű-préda! – sziszegte Poison a dühtől vöröslő fejjel. Kobra ijedten hőkölt vissza.

- Jó, persze, nem úgy értettem, csak…

- Fogjátok be! – kiáltotta Defying, ezúttal már határozottan mérgesen. - Kobra, adj neki pisztolyt, és tűnj el innen! Poison, te velem maradsz.

Poisonnak arra sem maradt ideje, hogy egyáltalán levegőt vegyen a tiltakozáshoz. Kobra villámgyorsan a kezébe nyomta a pisztolyát, és kirohant az ajtón. Poison már ugrott is volna fel, de Defying utána kapott, és úgy megszorította a karját, hogy feljajdult.

- Mondom itt maradsz.

- A kurva anyád maradok…!

- Nem lesz baja – mondta Defying szinte kedvesen, és gyengéden kivette a kezéből a fegyvert, úgy emelte a fiú orra elé. – Van még pár ilyen a raktárban, és ő is nagyobb biztonságban lesz a szabadban, mint mi idebenn.

Ebben volt valami. Poison egy pillanatra már-már majdnem hagyta magát meggyőzni… de a fenébe is, az öccse odakint rohangászik a korom sötétben egy csapat BL/I-s előtt, dehogyis marad ő itt egy nyomorékkal egy szobában! Egyetlen ugrással az ajtónál termett.

- Azt mondtam, itt maradsz.

Poisonnak nem kellett megfordulnia, hogy tudja, Defying rászegezi a pisztolyt. Megdermedt. A szíve egy pillanat alatt a torkába ugrott. Úristen, annyira tudta! Annyira tudta, hogy itt nem stimmel valami!

Hát persze!

Hadhat elrejtette valahova azt a négy laptopot, és most a BL/I azt hiszi, ő tudja hol van! Defying meg összejátszik velük… sőt, az egész banda! Követték, talán egész nap, és most átadják a BL/I-nek… Úristen, hogy nem vette észre, hogy itt mindenki a BL/I embere?! Pedig benyugtatózták, elvették a fegyverét…

De akkor… Mikey… Hát még Mikey is…?

- Na gyere szépen vissza ide mellém.

Poisont megremegtette a düh. Most azonnal rá kéne vetnie magát, megfojtani ezt a szemétládát, agyonverni, mielőtt még… Csakhogy nála van a pisztoly.

Lassan, nagyon lassan fordult meg. Defying szeme most sem látszott a szemüvege mögött, de az arca ugyanolyan rezzenéstelen volt, mint mindig. Valóban Poisonra fogta a pisztolyt.

- Mondom, ide mellém.

Poison némán engedelmeskedett.

- Ülj le. Úgy. Na ide figyelj…

Defying leengedte a pisztolyt, és a markolatát nyújtotta a fiúnak.

- Egyszerű ez, mint az egyszeregy. Itt kibiztosítod, aztán fogod a pisztolyt, és lősz. Azt a négy gombot az oldalán meg nem piszkálod, mert szétrúgom a segged. Világos? Na nesze.

Hanyagul a fiú kezébe lökte a fegyvert. Poison rámeredt.

Azt nem fogta fel, hogy az összeesküvés-elmélete elég gyenge lábakon áll, de azt igen, hogy a kezébe adták a pisztolyt, amikor egy perce még le akarták lőni vele. Mi a fene folyik itt?!

A következő pillanatban beléhasított a gondolat, hogy ennek a fegyvernek nincs is súlya. Tényleg nincs súlya…

- Mi a szar… - Defying félreérthette a döbbenetét.

- Nem szar ez. Ez a pisztoly a legszebb álmod. Nem fogy ki a tár tizenöt golyó után, és minden lövése halálos.

- De… Műanyag, vagy mi?...

- Az. Műanyag.

Poison felkapta a fejét.

Defying rámosolygott.

A következő pillanatban hallották, hogy odakint megáll egy autó.

- Készülj!

Poison bólintott, és keményen megmarkolta a pisztolyt.

Nem fog most agyalni. Nem baj, hogy nem ért semmit. Most az a fontos, hogy akárki is jöjjön be azon az ajtón, az nem éli túl…

Néhány hangos szó csattant odakint, amit nem értett, aztán lábdobogás hangja ütötte meg a fülét. Hallotta, vagyis inkább érezte, hogy Defying megfeszül mellette a széken. A következő pillanatban Kobra megkönnyebbült hangja hasított a levegőbe.

- Csak Ghoul.

Egy másodpercig csend volt.

- Minek neki az a patkány? – kiáltotta Defying mérgesen. Poison lassan leengedte a kezét. Ez már tényleg sok volt… Hirtelen Kobra bukkant fel a küszöbön, és az ajtófélfának támaszkodva bedugta a fejét. Arcán újra ott táncolt az a jól ismert, megkönnyebbül mosoly. 

- Mittudomén, őt kérdezd… Gondolom, a Mustang helyett. Már tegnap óta akart egyet. - Rákacsintott Poisonra. - Mondtam, hogy várd ki a végét.

Poison pislogott néhányat, de nem jött ki hang a torkán. Még mindig tombolt benne az adrenalin, és különben is, Ghoul nem lehet itt… Nem arról volt szó, hogy tízszeres túlerővel találta szemben magát?! Ki az a kölyök, valami álruhás Superman?!

De nem volt tévedés. Alig néhány másodperc múlva egy meglehetősen zilált, de sértetlen, és szemmel láthatólag halálosan felháborodott Fun Ghoul csörtetett keresztül a boltból a szobába vezető keskeny kis folyosón, szabályosan félrelökve Kobrát az útból.

- Meg akartok ölni?! Hiába villogok, mint az őrült, hogy én vagyok, csak lőttök, mint az állat?!

- Sötét volt… - mentegetőzött Kobra. Ghoul gyilkos pillantást vetett rá.

- Baszd meg! És pont sötétben nem látod a lámpát?!

- Álljatok le! – vágott közbe Defying. Hirtelen minden szem rámeredt, de ő egyenesen Ghoulra nézett.

- Flaggy Bear?

Ghoul fáradtan huppant le a legközelebbi székre.

- Grin nem mondta?

- De. Megtaláltátok?

A fiú szomorúan megrázta a fejét.

- Nem tudtunk lemenni érte a mederbe. Amikor oda értünk, már vagy huszan voltak a rohadékok, és még jöttek. Szétváltunk, hogy körbenézzünk kicsit. Már a sziklák közt vártuk Jet Starral, hogy mi lesz, amikor Flaggy felbukkant, azzal, hogy Grin hiányol. Közben Jetnél volt a látcső, és pont látta, hogy az egyik fekete kocsiba pakolnak valami táskát. Gondoltam megszerezzük, csak fontos már, ha ennyien szaroznak vele. Leküldtem Flaggyt, hogy csináljon nekem egy kis zavart. Nem arra gondoltam, hogy menjen le a mederbe, csak… Mit tudom én, rendezzen egy tűzijátékot, vagy valami! De az a hülye le akarta vágni az utat vissza Grinékhez. Megcsúszott, és legurult a lejtőn. Nem tehettünk érte semmit.

- Jet Star?

- Semmi baja. Visszament a Fordért, hátha még nem verték szét.

- És a táska?

- Itt van nálam – felelte Ghoul, azzal az ölébe vette a terepmintás hátizsákot, és máris a cipzárt kereste rajta.

- Hogy szerezted meg? – A fiú elvigyorodott, és rákönyökölt a zsákra.

- Úgy, hogy a banda háromnegyede amatőr volt. Akkora káosz volt Flaggy körül, hogy simán szétszedtük őket két felé. Páran Grinék után eredtek, a másik fele Jet Star után, de a sziklák közt el tudott tűnni előlük. Én meg elintéztem a patkány sofőrjét meg a kis barátait, már amelyik még nem futott el, és megfújtam a kocsit. Azóta se jöttek utánam.

Kobra hitetlenkedve rázta a fejét.

- Ez hihetetlen… - Ghoul vigyorogva nézett rá.

- Látnod kellett volna azt a káoszt! Fingjuk nem volt, hova kapjanak. Fogadok, hogy külsősök voltak, és azt se tudták, kikkel is állnak szemben. Nem ismerték a terepet. Talán ha ketten-hárman voltak, akik nem vesztették el a fejüket a húszból.

- Mi van a táskában? – kérdezte Defying sürgetően.

Ghoul arcáról leolvadt a mosoly.

- Semmi. Nem ér semmit. Még csak le sem kódolták rendesen – felelte kedvetlenül, és egy vékony, fekete laptopot húzott elő belőle…

Poison, aki eddig csak dermedten kapkodta a fejét, most villámgyorsan felugrott, és kikapta a kezéből.

- Add ide!

A másik három megrökönyödve meredt rá, de ez nem érdekelte. Felcsapta a fedelet. Tényleg egy laptop volt, csak épp a billentyűzet tele volt speciális gombokkal, sőt, még a képernyő mellett is volt vagy kéttucat. Ez nem lehet igaz… Nem lehet igaz! Hát mégis megszerezte! Még jó, hogy Albata már feltörte egyszer… Villámgyorsan gépelni kezdett.

- Poison?...

- Ha ez a média kezébe jut, a BL/I-nek vége!

Kinyilatkoztatását néma csend fogadta.

- I-igen?.... – kérdezte Kobra döbbenten, szinte hitetlenkedve. Poison kapkodva magyarázni kezdett.

- Ezért vagyok itt! Mi nyúltuk le a BL/I-től, emiatt kergettek idáig! Tele van…

Elakadt, mert az apró kis hangszóróból egy idegesítően unott hang szólalt meg.

- Kettőezertizenkilenc-márcuiskilenc. Abatharonopol-kilenc-egy-négy-hat-három. A páciens heves fejfájásra panaszkodik. Szapora szívverés és szívritmuszavar jellemző, az eszméletvesztés gyakorisága negyvenhét százalék. A…

Poison nem bírt magával.

- Embereken kísérleteznek! – A többiek némán, döbbenten bámultak rá. – Nem értitek?! Gyógyszereket, meg ki tudja, miket tesztelnek rajtuk! A fele bele is hal!

Ghoul és Kobra tekintete összevillant. Végül Ghoul szólalt meg.

- Bocs, hogy lelombozlak, Poison, de ez szart se ér. Nem azért kergettek, mert féltek, hogy kiadod a hanganyagot, hanem mert olcsóbb így visszaszerezni, mint újra lefolytatni és dokumentálni a kísérletet. Így csak a benzin…

- Barom! Fogd már fel, hogy ha ez a világ tudomására jut, akkor végleg lelepleztük őket! Senki nem tűri el az emberkísérleteket! Sehol nem engedélyezik! Az emberek nem fogják hagyni, hogy…

- Az emberek szart se törődnek az ilyenekkel – vágott közbe Defying nyugodtan. – A BL/I sokkal durvább dolgokat művel a foglyaival, mint hogy lenyelet velük pár fincsi kis tablettát. A kormány is támogatja őket, amíg fenntartják a rendet. Akárhová is viszed, a legjobb esetben soha nem kerül adása. Ha meg kerül is, a hivatalos álláspont szerint akkor is hamisítvány lesz, koholmány a BL/I ellen, vagy senki se hiszi el. Csak szítaná ellenünk a közvéleményt

- Hülyeség! A ko…

- Próbáltuk, Poison – mondta Ghoul halkan. Szokatlanul komoly volt az arca. Poison csodálkozva kapra rá a tekintetét.

- Tizenhét killjoy életébe került, de kijuttatunk egy felvételt, vagy két éve. Adásba is került. A biorobotok létezését bizonyította.

Poison rémeredt. Látta azt a felvételt. Mindenki látta. És senki sem hitte el. Még ő sem.

- Az… Az igazi volt?

Ghoul elvigyorodott.

- Persze. Sejtettem, hogy te is láttad. Az egész világ látta, mert a BL/I hagyta. Tudták, hogy úgysem hiszi el senki. Az a logikus, hogy ha igaz lenne, nem engednék adásba. Gondolom, azóta is emlegetik néha, mint a legnagyobb médiaakciót Orson Welles óta.

Csend szakadt a szobára. Poison szinte érezte, ahogy kicsúszik a lába alól a talaj, és ő csak zuhan, zuhan…

Ki kell jutnia. Ki kell jutnia innen ezzel a szarral, meg persze Mikeyval együtt! Neki el fogják hinni, hogy minden igaz, legalább is Lorainne, meg a Szervezet biztosan! És akkor majd ők elintézik, hogy valahogy leadja a tévé! Majd ügyesebbek lesznek, mint ez a csürhe, és a BL/I-nek annyi lesz!

Igen, ebben lehet hinni. Kellően nehéz feladat, hogy minden erejével küzdjön érte. Ezért már megéri életben maradni. Megéri nem megőrülni itt…

- Hát. Legalább az kiderült, miért voltak annyira amatőrök – mondta Ghoul vidáman. – Fogadok, csak azért csődültek ide mind, hogy átfésüljék a terepet.

Kobra hevesen bólogatott.

- Nem számítottak rá, hogy harcolni is kell…

- De komolyan, ott kellett volna lenned, Kobra! Hatalmas volt, ahogy rohangáltak a…

- Elég a dumából! – harsogta Defying hirtelen. - Ghoul, te tüntesd el a Pontiacoot. Kobra, te még mindig őrségben vagy. Ha Jet Star visszaér még az éjjel, maradjon veled, és figyeljétek az utat északon. Nem akarom, hogy meglepjenek. Munkára!

A társaság szedelőzködni kezdett.

- Ghoul!

- He?

- Ne számíts rá, hogy Grinék hazahoznak.

- Persze.

- És ne vidd messze a kocsit, reggelre itt akarlak látni.

Ghoul bólintott, és ő is kilépett az ajtón. Defying csak akkor fordult a még mindig dermedt Poisonhoz.

- Van kérdés?

- Kábé egy millió!

- Jó. Holnap kérdezhetsz.

- De…

- Most eltűnsz a balfenéken, és alszol.

- Faszt alszom én ezek után!

Defying a legközelebbi asztalhoz gurult, kirángatta a fiókot a helyéről, és egy dobozzal a kezében gördült vissza Poisonhoz.

- Nesze, ez segít.

- Nem fogok megint altatót bevenni!

- Dehogyisnem, vagy szétrúgom a segged. Na gyerünk. Pihenned kell, különben semmi nem lesz a holnapi napodból se.

Ez segített. Poison elvette a dobozkát. Végül is, Defyingnak igaza van. Ha bármihez is akar kezdeni, frissnek és ébernek kell lennie. És bár testileg egy cseppet sem volt fáradt, ő is tudta, hogy az idegeinek nagyon is jót tenne egy kis fekete öntudatlanság…

Észnél kell lennie, ha el akar tűni innen. És ha választ akar a kérdéseire. És különben is. Van mit átgondolnia…

- Kösz – mondta, kissé felemelve a dobozt.

- Anyádnak. Na tünés. És csak egyet vegyél be belőle, hallod? Különben az úr ébreszt reggel!

- Persze.

- Poison!

Poison megtorpant az ajtóban.

- Hova viszed azt a zsákot?

- Magammal.

- Tedd csak le szépen.

Poison nagyon határozottan nézett szembe vele.

- Eszemben sincs. Ezért halt meg Hadhat.

Defying egy pillanatig még rezzenéstelen arccal nézett rá. Aztán visszafordult az asztalához.

- Tűnés.

Poison arcán átsuhant valami mosolyféle. Legalább Defying megérti őt. Néha. Most. Ha csak egy pillanatra is…

Még az is lehet, hogy mégsem a BL/I embere.